A magyar vizsla munkában
A magyar vizslák verseny eredményeiről id. Jilly Bertalan ( 1968, 1969, 1970, 1971) rendszeres beszámolóiból kapunk képet:
A második világháború alatt vadászkutya állományunk – minden fajta – óriási veszteséget szenvedett. Ennek ellenére ebtenyésztő egyesületünk vadászkutya szakosztálya 1948 őszén Gödöllőn, majd 1956. évben Dunaharasztin nívósnak mondható vizslaversenyt rendezett. Ezután azonban hosszú évekig a versenyek ügye zsákutcába került, míg végre 1962. évben a Kunbajai Állami Gazdaság felajánlotta területének egyik, fácánokban leggazdagabb részét, a versenyzők részére szállást és tehergépkocsik használatát. Minden ellenszolgáltatás nélkül. A verseny rendezésénél, valamint a versenyző vizslákkal szemben felállított követelményeknél a csehszlovákiai Kladnóban 1961. évben a nemzetközi vizslaverseny szabályzat alapján megtartott emlékversenyt vették figyelembe. E versenyben a nevezések számának csekélysége a versenyek hosszú ideig való nélkülözésének tudható be. A MEOE már néhány évvel a verseny előtt és utána is kisebb, az idomítás céljára rendelkezésre bocsátott területen, idomítói tanfolyamot szervezett meg. A résztvevők legtöbbje azok közül került ki, akiknek vadászterülete vagy távol volt Budapesttől vagy egyáltalán nem állt módjukban vadászni, és vizslájukat nem akarták idomítatlanul, majdan elbírálatlanul tartani. A MEOE vadászkutya szakosztálya fáradtságot nem kímélve ezt igyekezett 1967 őszén, a rendelkezésre álló 23 holdnyi területen megrendezett kisebb szabású versennyel honorálni.
A verseny résztvevői és eredményeik:
1. Mátai Bitang Tücsök – kitűnő minősítés – Farkasházi Miklós
2. Zsiga – kitűnő minősítés – Dr. Tóth Zoltán
3. Tardosi Botond Fickó – kitűnő minősítés – Dudás Lajos
4. Bodrogközi Turul – nagyon jó minősítés – Kozma Béla
5. Terbelédi Csilla – nagyon jó minősítés – Fodor István
A versenyzés következő lépése ez 1968-ban megrendezett Országos Vizslaverseny volt.
„Hosszú évtizedeken át várt a vizslás vadászok és vizslakedvelők társadalma egy komoly vizslaversenyre”. Erre a a MEOE, MAVOSZ és a MÉM Kiállítási Iroda együttes szervezésében, 1963. október 13-án a Tatai Állami Gazdaság területén került sor. A versenynek kettős célja volt, egyrészt hogy lássák azt a vizslaállományt, melyből az 1971.évben rendezendő nemzetközi versenyre nevezhetőket válogatták ki, másrészt, hogy a többi vizslásokat is inspirálják versenyeken való részvételre. A versenyen 12 vizsla indult. A bírálatokat a mezei munkánál ifj. Jilly Bertalan végezte, a vércsapa munkánál Drevenka István, a vízimunkánál mindketten együtt. Vezető bíró volt id. Jilly Bertalan. Az itt megjelent vizslák általában jó adottságokkal rendelkeztek. Mutatta ezt a szimatra és vadmegállásra elnyert osztályzatuk. Fegyelmezettségük is elérte azt a nívót, mellyel már a magyar vizslák nyugodtan nevezhetők voltak versenyre.
Kívánnivaló leginkább a csapamunkájukban – egyik másiknál a lőtt vad elhozásánál – tapasztaltak. Vízimunkánál a sűrű nádba való keresésénél voltak nehézségeik. A hiba a feladat gyakoroltatásának nehézségében volt. Az 1971-ben rendezendő nemzetközi versenyre pedig már abban a reményben nevezték vizsláikat, hogy azok a külföldi versenyzőkkel szemben is meg fogják állni a helyüket és elismerést vívnak ki ezáltal mind a magyar tenyésztőknek, mind a kiképzőknek.
A verseny eredménye a következő lett:
1. Mátai Bitang Tücsök (1963) – CACT – Farkasházi Miklós
3. Tardosi Betyár (1967) – kitünő – Dudás Lajos
4. Zsiga (1963) – kitűnő – Dr. Tóth Zoltán
6. Hubertusz Jogász (1967) – Njó – Jelenka György
7. Széppataki Abigél (1965) – Njó – Farkas József
8. Bernecei Borcsa (1966) – Jó – Péchy Gáspár
9. Botond Pengő Kund (1967) – Jó – Sólymosy József
11. Árokparti Morcos (1959) – Megf. – Klusák Nándor
12. Pasaréti Csaba (1967) – Megf. – Kovács Rudolf
1969.október 10-11-én a MÉM, MEOE, MAVOSZ rendezésében szintén a Tatai Állami Gazdaság területén bonyolították le az országos Vizslaversenyt. A mezőny tizennyolc kutyával nagyobb volt az elmúlt évinél. Ebből a versenyen indult: 12 rsz. m. vizsla, 2 drsz. m. vizsla, 2 pointer, 1 cocker spaniel. A bírálatok három külön munkacsoportra felosztva történtek. A mezei munkát id. Jilly Bertalan, a vízimunkát Patay László, a vércsapa munkát Gegesi Kiss Ferenc és az osztrák „Magyar Vizsla Klub” elnöke Ilse Maria Kettner közösen bírálták. Általánosságban fejlődés volt megállapítható az elmúlt évi versennyel szemben, mind a rendezés, mind a versenyző vizslák munkája tekintetében. A haladó osztályban Dr.Tóth Zoltán, Zsiga nevű vizsla kanjának legnagyobb értéke: kiváló, biztos orra. Kitűnő stílusban keresve, rövid időn belül, egymás után szilárdan állta meg a fácánokat. Vadkelésre, lövésre fegyelmezetten viselkedett. Biztosan apportírozott, a nádban kajtató munkát végzett, egymás után lövésre repítette a fácánokat. Kiváló vonszalék munkát végzett. Egyetlen gyenge pontja a vízimunka volt. Farkasházi Miklós, Mátai Bitang Tücsökje tökéletesen fegyelmezett vizsla kan. Szintén kiváló orrot mutatott, ennek megfelelően elsőrendűen dolgozott. Csupán nagyvad munkánál veszített néhány pontot, így került Zsiga mögé. A kezdő osztályban – melyben sok, nagy reményre jogosító kutya indult – különösen Farkasházi Miklós Mátai Böskéje mutatott kiváló stílust. Jó orrú, szilárdan áll, kiváló vizimunkát végzett.
A végeredmény a következő lett:
Kezdő osztály
1. Mátai Böske – CACT – Farkasházi Miklós
4. Alsódunakeszi Csilla – Klusák Nándor
5. Arrabónai Dux Bitang – Farkas József
6. Fenyveshegyi Sátán – Molnár László
8. Gerecsei Gitta – Dr. Tóth Zoltán
10. Mátai Pengő Dia – Csájlik Péter
Haladó osztály
1. Zsiga – CACT – Dr. Tóth Zoltán
2. Mátai Bitang Tücsök – Farkasházi Miklós
3. Bernecei Borcsa – Péchy Gáspár
4. Árokparti Dodó – Fülöp László
5. Tardosi Betyár – Dudás Lajos
6. Botond Pengő Kund – Solymosy József
A MEOE 1970. évi Országos Vizslaversenyét október hó 17-18-án tartotta meg a Gödöllői Állami Erdő és Vadgazdaság területén. A verseny kitűnő megrendezése ifj. Jilly Bertalan vadászati felügyelő – aki egyben a verseny vezető bírója is volt – és a vele lelkesen együttműködő munkatársinak érdeme.
A versenyen a bírálat a különféle követelményeknek megfelelően hat különböző helyen folyt. A vércsapa munkát Schlimák Kálmán meghívott csehszlovák bíró és Fuchs Antal, a nyúlvonszalék munkát Drevenka István, a vízimunkát és kajtatást Farkas József, Patay László, a mezei munkát ifj. Jilly Bertalan bírálta. Ez a verseny az 1971. évi Vadászati Világkiállítással kapcsolatos nemzetközi vizslaversenyen is alkalmazandó szabályzat alapján zajlott le.
A versenyen megjelent különféle fajta vizsla közül 16 nyert díjazást.
A bővített mezei vizslaverseny helyezettjei:
1. Mátai Panni – II/A. – Farkasházi Miklós – vezető: Monostori László
2. Állatkerti Máris Rozi – III/B. – Dr. Perényi Miklós
A mindenes vizslaverseny helyezettjei:
2. Bervavölgyi Zsiga – I/B. Dr. Tóth Zoltán
3. Mátai Lurkó – I/C. – Farkasházi Miklós
5. Bernecei Borcsa – II/A. – Péchy Gáspár
6. Mátai Bitang – II/B. – Farkasházi Miklós
7. Tardosi Betyár – II/C. – Dudás Lajos
9. Alsókázsmárki Boszorka – III/b. – Péchy Gáspár
A verseny bíráló bizottsága külön Tenyésztői díjban részesítette azokat a tenyésztőket, akiknek kenneléből a részt vett kutyák átlag eredménye a legmagasabb volt. Az I. Tenyésztői díjat Farkasházi Miklós Mátai rövidszörű magyar vizsla kennele nyerte a LATI tiszteletdíjával együtt. Így újabb elismerést szerzett a magyar vizsla munkaképességeinek.
Nagy esemény volt az 1971. évben – szeptember 20-21-22-én – a Vadászati Világkiállítás keretében megrendezett nemzetközi CACIT vizslaverseny. Színhelye a Gödöllői Állami Erdő és Vadgazdaság volt. A versenyen a bírálatot 14, az F.C.I. által elismert bíró végezte, részben hazaiak, de több meghívott is. A bírók a különböző feladatok elbírálása szerint csoportokra osztva látták el a munkájukat. A vezető bíró teendőit ifj. Jilly Bertalan látta el. A hazai színeket Dr. Tóth Zoltán, Bervavölgyi Zsiga rsz. m. v. kanja, Dr. Perényi Miklós, Állatkerti Máris Rozi rsz. m. v. szukája, Péchy Gáspár, Bernecei Borcsa rsz. m. v. szukája és Banász Ottó, Sárosi Ripp drsz. n. vizslája képviselte.
A verseny két részre, mezei és mindenes vizslaversenyre tagozódott. A mindenes versenyre 25, a mezei versenyre 8 jelentkező volt.
A verseny első száma, a mindenes versenyre nevezett vizsláknak lőálláson való elbírálása (viselkedés szempontjából) egyszerre történt, valamennyi bíró jelenlétében. Ezt követte folyamatosan a róka elhozása akadályon át. Ezen kívül bírói csoportok végezték a mezei munka, a róka vonszalék, nyúlvonszalék, vércsapa követés, kajtatás és vízimunka elbírálását. A kitűnő szervezés következtében mindhárom napon a verseny zökkenőmentesen folyt a résztvevők nagy száma ellenére is.
A mindenes versenyben indult kutyáink közül Dr. Perényi Miklós, Állatkerti Máris Rozija I/B. és Res. CACIT címet: Dr. Tóth Zoltán, Bervavölgyi Zsigája I/C. díjat kapta. A mezei versenyben indult magyar vizslánk, Bernecei Borcsa – Péchy Gáspár – I/B. díjat és Res. CACIT címet nyerte el. (Banász Ottó drsz. n. vizslájával I/C. díjat kapott.)
Az előkészítő versenyek – 1968, 1969, 1970 – során sikerült azokat a kiváló képességű és teljesítményű kutyákat kiválogatni, melyek igen kitűnően megállták helyüket a nagyszámú külföldi versenyzőkkel szemben is.
1976-ban még a MAVOSZ főverseny után újból – 1971 óta első ízben – megrendezésre került hazánkban – Győr-Sopron megyében – a nemzetközi vizslaverseny. Ezen a magas színvonalú versenyen a magyar színeket nyolc vizsla képviselte. Az indított kutyák közül a legnagyobb eredményt Balogh József, Mátai Árva szukája szerezte, mely I/B. díjat és Res.CACIT címet kapott. Árva a MAVOSZ főversenyen produkált kitűnő teljesítményét megismételte és csak pár ponttal lemaradva került az egyébként igen jó második helyre. Szintén kitűnő eredményt ért el Kiss József, Rétmelléki Pajtás Csöpi kutyája I/C.díjat szerezte meg. A csapat további tagjai: VIII. Dr. Kaáli Imre, Sajontuli Ámor munkája II/C.díj, IX. Dr. Horváth Béla, Mátai Vigéc Fickó kanja II/D. díj és ő kapta a „Legjobb lövés előtti munka” különdíját, XIII. Janó István, Kis-és Nagybecskereki Dorka szukája III/A.díj.
A nívós versenyen rövidszörű magyar vizsláink ismét becsülettel megállták helyüket, bebizonyítva, hogy kiváló munkaképességekkel rendelkeznek.