A rövidszőrű magyar vizsla értelmes, barátságos, kiegyensúlyozott és sportos kutya.
Szeret tanulni, készséges és mindig nagyon engedelmes is. A gazdájához és családjához hihetetlenül kedves és hűséges. Nagyon szeret apportírozi és úszni, kiváló a szaglása és rendkívül kitartó. Ez a kutya nagyon szeret otthon lenni a család társaságában.
A rövidszőrű magyar vizsla társas viselkedésével csak nagyon ritkán adódnak problémák, ez a kutya remekül megfér a fajtársaival. Ha megfelelő volt a szocializációja, akkor az egyéb háziállatokkal, valamint általában a gyerekekkel is jól kijön. Az ismeretlen látogatók érkezését ugatással jelzi de ennél többet nemigen tesz.
A rövidszőrű magyar vizslát könnyű nevelni. Elég értelmes ahhoz, hogy felfogja, mit kívánnak tőle, és nagyon szeret a gazdája kedvében járni.
A hanghordozáson kívül más eszközökkel csak igen ritkán kell fegyelmezni. Ajánlatos vele mindig következetesnek és egyértelműnek lenni.
A lakásban tartott család kedvence, a gyerekek játszópajtása és még sorolhatnám mi mindenféle feladatnak úgy, hogy intelligenciájával, alkalmazkodóképességével a legkevesebb gondot okozza, taníthatósága valóban legendás.
Ha ehhez hozzátesszük, hogy elegáns megjelenése, esztétikai igényünket is méltán kielégíti rövid szőrzete alig kíván gondozást, akkor könnyű megérteni, hogy ez az intelligens, szép, sokoldalú vizsla a hűséges tekintetével, meleg barna szemeivel hogyan tudta átverekedni magát a múltból a harmadik évezredbe.
Hát igen! Ahogy a mondás tartja: vizsla nélkül lehet élni, de minek!
FONTOS! Mielőtt eldöntené, hogy a továbbiakban az élet örömeit és mindennapjait é magyar vizslával szeretné megosztani, olvassa el a Vizslát szeretnék! … fejezetünket is! Jöjjön el néhány rendezvényünkre, ahol találkozhat vizslákkal és vizslásokkal – VIZSLÁSODÁSRA FEL!
És egy kedves összefoglalás a magyar vizsláról Winkler Róbert tollából:
WINKLER RÓBERT: KUTYASZORÍTÓ (részlet)
MAGYAR VIZSLA – az illetékes elvtárs
A magyar vizsla állítólag már a kalandozó „magyar hordák” kíséretében is feltűnt. A honfoglaló őseinket illető rosszalló megfogalmazáson túl okvetlenül fel kell figyelnünk a Nyugat évezredes kutyakultuszára: még a legvadabb nyílzáporban, a fejük felett égő tető adta fényben is volt kedvük az új kutyafajták tanulmányozására.
A magyar vizsla, mint mindenes vadászkutya, valóban figyelemre méltó jelenség lehetett. Nyugaton ugyanis státusszimbólum volt, hogy a földesúr minél több, speciálisan kiképzett kutyával járt vadászni. Az egyik elment vadászni, a másik meglőtte, a harmadik hazavitte, a negyedik vízből hozta ki, az ötödik felzavarta, a hatodik csak megmutatta, hol a hetedik, aki a vérnyom specialistája. A falka néha rá se fért a mezőre.
A magyar vadászok ezzel szemben abból a tételből indultak ki, hogy a kutyának van lába, állkapcsa, szeme, füle, orra, így gyakorlatilag minden feladatra alkalmas. Ha kell, felveri a réten lapuló madarat, de orrával is szívesen megmutatja, hol van. Apportírozásban nincs nála jobb, de a nádasban elrejtőzött vadkacsát is megtalálja a bizonytalan, vízen lebegő szagnyom alapján.
A magyar vizsla annyira népszerű, hogy túlnyomórészt kedvtelésből tartják. Házőrzésre alkalmatlan. Kedveli az embereket, hűvösebb napokon pedig nem szeret a szabadban időzni. Ha a harsány követelőzés hatására beengedjük, rövidesen kiderül: a magyar vizsla valójában kanapéspecialista. A szőnyegeket és a fotelokat egyaránt köztes fekvőbútornak tekinti. A végcél egyértelműen a heverő, és ha sikerült elhelyezkednie, gyakran juttatja kifejezésre azt az óhaját, hogy valaki takarja is be. A család zsarnokával szemben minden ellenállás eleve reménytelen. Ha nem érkezik a takaró, morog, és közben csóválja a farkát. Haragja rettenetes: szélsőséges esetben akár tíz percre is megsértődhet. Nem csoda, hogy senki nem mer szembeszállni vele.
Az online fizetést a Barion Payment Zrt. biztosítja, MNB engedély száma: H-EN-I-1064/2013
