XIII. Alföldi állattenyésztési és mezőgazda napok, 2012.05.11-13. Hódmezővásárhely
Évek óta Hódmezővásárhely ad otthont ennek a rendezvénynek.
Minket Czuczi-Molnár Anita,Vadászfai Szirom gazdája hívott,hogy tartsunk egy szórakoztató bemutatót a magyar vizsláról.
Több vadásznapon voltam már bemutatózni a kutyáimmal,de ez azért egy kicsit más volt.
Egyrészt mert ezen a rendezvényen több ezer ember megfordul és ez adott némi aggodalomra okot,hisz bármennyire is hihetetlen (főleg annak,aki ismer),de eléggé lámpalázas voltam.
Másrészt a látogatók nagy részének a kutya az „csak” kutya, aki jó esetben őrzi a házat.
Olyan bemutatót kellett kitalálnunk és megcsinálnunk,ami érdekes,színvonalas és megszeretteti a nézőkkel a magyar vizslát,annak sokszínűsége miatt.
Vilezsál Edinával megírtuk a forgatókönyvet,beszereztük a „kellékeket” és szombat hajnalban elindultunk Hódmezővásárhelyre.
Természetesen jött velünk Péter, a férjem és Szilárd, a kisfiúnk is,aki napok óta izgatottan várta már a fellépést.
Megérkeztünk,körbejártuk a terepet és csináltunk gyorsan egy főpróbát Anitáék istállója mellett.
Rendben ment minden,a kutyák jókedvűek és ügyesek voltak.
Az aznapi bemutatónk 14.30-kor kezdődött,30 fok melegben,tűző napon.
A ringbe először Anita ment be pórázon Szirommal és ő szólított minket egyesével,bemutatva a kutyákat és a gazdáikat.
A bemutató első részében beszélt a magyar vizsla eredetéről,külleméről,természetéről. Megemlítette,hogy mindkét szőrváltozata napjainkra nemzeti kinccsé vált. Ezalatt mi fegyelmi gyakorlatokat csináltunk és bemutattuk a kutyáinkat kiállítási pózban is.
Szilárd bemutatta a nézőknek,hogy a magyar vizsla milyen jó szolgálatot tesz bevásárlásnál: hozza a palackos vizet, a tojást, a gyerekjátékot és a végén a teli szatyrot is.
Ezután kezdődött a show munka része,ahol lehetőségeinkhez mérten próbáltuk a legjobban bemutatni a magyar vizsla szerepét egy vadászaton.
Ezt már én konferáltam,ami kicsit nehézkes volt,mert egyik kezemben a mikrofon volt,másikban a vad,a „harmadikban” a póráz.
Először kihelyeztünk egy fürjet kalitkában,amit letakartunk orgona ágakkal és keresésre indítottam Vándor kutyámat. A megtalált vadat messziről bejelezte,szépen megállta,majd Pogány kutyámat is elengedve bemutatták a szekundálást a nézőknek.
Miközben a kutyáim álltak,én beszéltem a vadászkutya idegrendszeréről és a vizsgákon-versenyeken lévő lövéstesztekről. Riasztó pisztollyal leadtam egy lövést,érzékeltetve,hogy a bemutatón résztvevő kutyák idegrendszere abszolút stabil és semmiféle félelmet nem mutatnak a lövéssel szemben.
A bemutató további részét úgy építettük fel,hogy a feladatokat elvégeztettük először a versenykutyámmal,Pogánnyal,majd Ékessel,aki nemrég munkavizsgázott,majd Szirommal,aki munkavizsga előtt áll,végül Szofival,aki 10 hónapos és most ismerkedik a vadászat rejtelmeivel.
Ez nagyon tetszett a nézőknek,mert így láthatták a korosztályok közötti különbségeket.
Csináltunk légszimatos elhozást nyúllal és fácánnal. Vonszalékot kacsával. És érdekességként apportíroztattuk őket nyesttel is.
Sikerült egy négyoldalú akadályt is szereznünk és abból is kihozattuk a kutyákkal a vadakat.
Végezetül Szilárd megmutatta a nézőknek,hogy Vándor neki is visszahozza az eldobott fácánt.
Megtapsolták ugyan a szép munkákat,de mégis a legnagyobb sikert Szofi aratta,aki a nyúlapportot kicserélte egy kacsára és azzal rohangált körbe-körbe,megmutatva,hogy ő is már vadászkutya.
Egy másik ilyen vicces jelenet az volt,amikor Pogány hozta vissza a vonszalék végéről a nyulat és hirtelen nem tudta hol vagyok. Én beleszóltam a mikrofonba,szólítottam a kutyát a nevén,ő meg szegénykém a porond minden sarkából,minden hangfalából hallotta,hogy „Pogány”. Csak állt,csóvált és kapkodta a fejét ide-oda,hol is lehetek igazán.
A bemutatónk legvégén megköszöntük a figyelmet és Ékes hangos ugatással elbúcsúzott a nézőktől.
Nagyon nagy tapsot kaptunk és sokan odajöttek gratulálni.
A vasárnapi bemutató is remekül sikerült,csak sajnos akkor már szakadt az eső és nagyon hideg lett.
Köszönöm a meghívást Anitának és köszönöm a gazdáknak a lelkesedést és a részvételt.
Azt hiszem,hogy mi magyarok méltán büszkék lehetünk arra,hogy van hazánknak egy ilyen sokrétű,intelligens és szép vadászkutyája.
Gergelyné Zeitler Ágnes (Parlagi kennel)
