Magyar Vizsla Klub Egyesület

A rövidszőrű magyar vizsla fajtagondozó szervezete


A drótszőrű magyar vizsla fajtaleírása

Két magyar vizsla fajta létezik: 
a RÖVID SZŐRŰ MAGYAR VIZSLA (FCI 57./D.) és a DRÓTSZŐRŰ MAGYAR VIZSLA (FCI 239).
A magyar vizslának hosszú szőrű változata nincs.

 

There are two Hungarian Vizsla breeds:
the SHORTHAIRED HUNGARIAN VIZSLA (FCI 57./D.) and the WIREHAIRED HUNGARIAN VIZSLA (FCI 239).
The Hungarian Vizsla has no longhaired variety.

 

Es gibt zwei ungarische Vizsla Rassen: 
der UNGARISCHE VIZSLA KURZHAAR (FCI 57./D) und der UNGARISCHE VIZSLA DRAHTHAAR (FCI 239). 
Der Ungarische Vizsla hat keine langhaarige Variante.



FCI 239. sz.
Az FCI Standard Bizottsága által elfogadott módosítás

Fordította:
Weit Péter, Uwe Fischer és Dr. J.-M. Paschoud
Származása:
Magyarország
Az érvényes eredeti standard közzétételének ideje:
1966.

Felhasználása:
A vizsla sokoldalúan használható vadászkutya. Mezőn, erdőben és vízben egyaránt használhatónak kell lennie, az alábbi jellemző tulajdonságokkal rendelkezik. Kiváló szaglás, határozott vadmegállás, kitűnő apportkészség, az úszónyom célratörő, a víz szeretetével párosuló követése. A nehéz terepet és a szélsőséges időjárási viszonyokat egyaránt jól tűri. Munkabíró vadász munkakutya minőségében a lövéstől és a vadtól való félelem, a vadmegállás ill. az elhozási készség hiánya éppúgy nem kívánatos, mint a vízszeretet hiánya. Problémamentes természete és alkalmazkodóképessége miatt lakásban is könnyen tartható.

FCI Besorolása:
VII. csoport - vizslák
1. Szekció - kontinentális vizslák
Munkavizsgára kötelezett (mezei-vízi vizsga)

Rövid történeti áttekintés:
A drótszőrű magyar vizsla a XX. század harmincas éveiben a drótszőrű német vizslával való keresztezés révén alakult ki. Fajtajegyei azonosak a rövid szőrű magyar vizsláéval.

Általános megjelenése:
Élénk, zsemlesárga színű, száraz és szikár, a rövid szőrű magyar vizslánál robosztusabb testfelépítésű. Megjelenése egy mindenes vizsla kitartását, munkabírását és igénytelenségét tükrözi.

Fontos méretarányok:
- A testhossz kissé meghaladja a marmagasságot.
- A mellkasmélység valamivel kisebb, mint a marmagasság fele.
- Az arcorri rész valamivel rövidebb, mint a fejhossz fele.

Viselkedés / jellem:
Hűséges, könnyen tanítható, tanulékony, önérzetes, a durva bánásmódot nem tűrő fajta. Vezetőjével kapcsolatot tart, szenvedélyesen kereső, kitartó, jó orrú, szilárdan álló.

Fej:
AGYKOPONYA:
Koponya: Mérsékelten széles, enyhén domború. A fejtetőt enyhe homlokárok választja ketté középen, a mérsékelten fejlett nyakszirtcsonttól a stop felé. A szemboltívek közepesen fejlettek.
Stop: Mérsékelt.
ARCKOPONYA:
Orrtükör: Széles és jólfejlett orrtükör minél tágabb orrlyukakkal. Az orrtükör sötétebb árnyalatban harmonizál a szőrzet színével.
Fang: Tompa, nem elhegyesedő, erős állkapcsokkal, nagyon izmos. Az orrhát egyenes.
Állkapocs / fogak: Erős állkapcsok tökéletes, szabályos és teljes ollós harapással, a felső metsző-fogsor hézag nélkül zár az alsó fölé, és a fogak csaknem egyenesen állnak az állkapocsban, a fogképlet szerinti 42 egészséges foggal.
Pofa: Erős, jólizmolt.
Szemek: Kissé oválisak, közepes nagyságúak. A szemhéjak jól a szemgolyóra simulnak. Tekintete élénk, értelmes. A szemszín a szőrzet színével harmonizál, a sötétbarna szemek részesülnek előnyben.
Fülek: Kissé hátul és középmagasan tűzöttek. A fül lebenye finom, a pofához simul, lefelé lekerekített V-alakban végződnek. A füle valamivel rövidebb, mint a rövid szőrű magyar vizsláé.

Nyak:
Középhosszú, az összképpel harmonizáló. A tarkó nagyon izmos és enyhén ívelt. A toroktájék száraz.

Törzs:
Mar: Kifejezett és izmos.
Hát: Szilárd, jól izmolt, feszes és egyenes. Az izomzatnak fednie kell a tövis-nyúlványokat.
Ágyék: Rövid, széles, feszes, izmos, egyenes. A hát és az ágyék közti átmenet feszes és tömör.
Far: Széles és megfelelően hosszú, nem röviden csapott, a farok felé enyhén lejt, jól izmolt.
Mellkas: Széles és mély, jól kifejezett, izmos és közepesen telt szügy, lehetőleg messzire hátranyúló szegycsonttal. A szegycsontnak és a könyökízületnek azonos magasságban kell lennie. A bordák mérsékelten íveltek. A hátsó bordák jól lenyúlóak.
Alsó vonal: Elegáns ívben enyhén felhúzottan halad hátrafelé, feszes.

Farok:
Középmagasan tűzött, tövénél vastag, azután elvékonyodó. Azokban az országokban, ahol a törvény kurtítási tilalmat nem ír elő, a vadászatra való felhasználás érdekében 1/4 rész levágható. Ha a farok nem kurtítható, akkor csánkig ér. Kissé kard alakban hordja. Mozgás közben a vízszinteshez közel megemeli. A farok szőrrel jól és vastagon fedett.

Végtagok:
ELÜLSŐ RÉSZ:
Elölről nézve az elülső végtagok párhuzamosak, oldalról nézve függőlegesek és jól a test alá helyezettek. Jó csontozat és erős izomzat.
Lapocka, váll: A lapocka hosszú, dőlt és hátrafele laposan simul. Mozgás közben rugalmas. Erős, száraz izomzat. A lapocka és a felkar között jó szögellés.
Felkar: Lehetőleg hosszú és jólizmolt.
Könyök: Testhez simuló, de nem odapréselt, sem kifelé, sem befelé nem fordul. A felkar és az alkar között jó szögellés.
Alkar: Hosszú, egyenes, megfelelően izmolt. Erős, nem durva csontok.
Elülső lábtő: Száraz, feszes.
Elülső lábközép: Rövid, csak nagyon enyhén dőlt.
Elülső mancsok: Kissé oválisak, szorosan egymáshoz fekvő, megfelelően boltozatos, erős lábujjakkal. Erős, barna színű karmok. Kemény, ellenálló, palaszürke talppárnák. Állás és mozgás közben a mancsok párhuzamosak.
HÁTULSÓ RÉSZ:
Hátulról nézve a hátulsó végtagok egyenesek és párhuzamosak jó szögellésekkel. Erős csontok.
Comb: Hosszú és izmos. A medence és a comb között jó szögellés.
Térd: A comb és a lábszár között jó szögellés.
Lábszár: Hosszú, izmos és inas. Hossza közel azonos a comb hosszával. Jó szögellés a lábszár és a hátulsó lábközép között.
Csánk: Erős, száraz és inas, aránylag alacsonyan helyeződő.
Hátulsó lábközép: Függőleges, rövid és száraz.
Hátulsó mancsok: Mint az elülsők.

Mozgás:
Jellegzetes jármódja a lendületes, könnyed, elegáns, térölelő ügetés nagy tolóerővel és megfelelő előrelépéssel. Mezei kereséskor a kitartó vágta. A hát szilárd, a felső vonal nem tér el a vízszintestől. Jól felegyenesedett tartás. A poroszkálás nem kívánatos.

Bőr:
Feszes, redőket nem képez, jól pigmentált.

Szőrzet:
Szőr: Drótszőrű, testhez símuló, erősszálú, sűrű és fénytelen. A fedőszőr 2-3 cm hosszú; sűrű, víztaszító aljszőrrel. A hosszú szőrzet nem rejti el a test formáit. Erőssége és sűrűsége révén a szőrnek a lehető legjobb védelmet kell nyújtania az időjárás hatásai és a sérülések ellen. A végtagok alsó részein, a mellkas és a has alsó részén puhább, rövidebb és kissé vékonyabb, a fejen és a fülön rövidebb és egyúttal sötétebb, sűrű, de nem puha szőrzet. A kiálló szemöldökök hangsúlyozzák a stopot. Ez és az erős, de nem túl hosszú (2-3 cm), lehetőleg kemény szakáll a fang mindkét oldalán kiemelik a határozott arckifejezést. A nyakél két oldalán V alakú kefék találhatók.
Szín: A zsemlesárga különböző árnyalatai. A fül egy árnyalattal sötétebb lehet, egyébként homogén. Vörös, barnás és világos árnyalatok nem kívánatosak. Kisebb fehér folt - max. 5 cm átmérőjű - vagy tűzés a mellen, toroktájékon és az ujjakon nem tekinthető hibának. Az ajkak és a szemhéjak színe megegyezik az orrtükör színével.

Méret:
Marmagasság: kanok 58 - 64 cm, szukák 54 - 60 cm.
A marmagasság növelése nem cél, kívánatos a középméretre való törekvés. Azonban a statikus és dinamikus egyensúly és szimmetria sokkal fontosabb, mint a centiméterekben kifejezett méretek.

Hibák:
Az előbb említett pontoktól való minden eltérés hibának minősül, a hiba értékelésének pontos arányban kell állnia az eltérés fokával.
- a hát fölé kunkorodó farok
- kissé puha szőr
- kevés aljszőr
- csekély vagy túl rövid szakáll, pofaszőr.

Súlyos hibák:

Kizáró hibák:

Utólagos megjegyzés:
A kanoknak két, teljes egészében a herezacskóban elhelyezkedő, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkezniük.

Utolsó frissítés: 2015-11-03 23:03:27

Copyright © 2015 Magyar Vizsla Klub Egyesület | A rövidszőrű magyar vizsla fajtagondozó szervezete